A mozgás az egészséges életmód elengedhetetlen része, épp ezért érdemes beillesztenünk életünkbe. De mi a helyzet akkor, ha nem tudjuk magunkat rávenni a rendszeres sportra? Egyszerű a megoldás: keressünk társaságot a mozgáshoz!
Mozduljunk!
Régóta motoszkál a fejünkben, hogy sportolni kellene, de egyedül nem fűlik hozzá a fogunk? Próbáljuk ki, milyen, ha közösen mozgunk valakivel, valakikkel. De hogyan kezdjünk hozzá? Elhatározásunkat, miszerint sportolni szeretnénk, meséljük el családtagjainknak, barátainknak, kollégáinknak – szinte biztos, hogy találunk valakit a környezetünkben, aki örömmel csatlakozik hozzánk. Próbáljuk párunkat is rávenni, hogy tartson velünk – ha másra nem, egy-egy kellemes esti sétára biztosan rá tudjuk beszélni, közben megtárgyalhatjuk a napi történéseket, mégis kiszakadunk a megszokott környezetből, kimozdulunk a lakásból.
„A társaságban való mozgás során ösztönözhetjük egymást az egyre jobb teljesítményre, és örömmel tölthet el minket saját, és mozgáspartnereink fejlődése is.” – mondja Barát Gabriella személyi edző szakértő. „Arról nem is szólva, hogy ha többen vagyunk, jobban telik az idő, könnyebben megfeledkezünk az ügyes-bajos dolgainkról, hamarabb kikapcsolódunk a társaságnak köszönhetően.” Az előre megbeszélt sportolást pedig ciki lemondani fáradtságra, kedvetlenségre hivatkozva, így a társaság a holtpontokon is átbillenthet minket. Lehet, hogy az elején a kezdeti lelkesedés ellenére nem lesz kedvünk megmozdulni, ám a társaság ereje, és a közösségi sportolás hangulata biztosan kirángat minket a „letargiából”, és pár perc után újra élvezzük majd a mozgást.
„A motiváció fenntartásához érdemes pontokba szedni és papírra vetni a rendszeres sportolás számunkra nyújtott előnyeit, és ezeket jól látható helyen tartani. Így amikor lankadni kezd a lelkesedésünk, elég lesz csak egy pillantást vetni a listára, hogy újra lendületbe jöjjünk. Hasonló okok miatt jó ötlet, ha edzésnaplót vezetünk mondjuk egy füzetben, így később vissza tudjuk nézni, mikor mennyit sportoltunk.” – javasolja sikerünk érdekében a személyi edző. „A velünk együtt sportoló partnerünkkel pedig jó előre fektessük le a szabályokat annak érdekében, hogy a sportrandi ne váljék kávé-, süti-, fagyirandivá!”
Milyen sportot válasszunk?
A legkézenfekvőbb, és legegyszerűbben űzhető mozgásforma a gyaloglás, hiszen ehhez csak mi magunk kellünk, kényelmes ruha és egy jó cipő – és már indulhatunk is. Hetente 2-3 alkalommal kezdjünk, eleinte 30-35 percet gyalogoljunk olyan tempóban, amely a sétánál erőteljesebb, ám tudunk közben beszélgetni – így kihasználhatjuk a társaság adta előnyöket, hiszen beszélgetve még kellemesebben és gyorsabban telik az idő. Ha bátrabbak vagyunk, és nem óckodunk a kocogástól, akár azzal is megpróbálkozhatunk, együtt minden könnyebb!
Barát Gabriella azt javasolja, ha a gyaloglást választjuk, figyeljünk a karmozgásra is. A lendületes, erőteljes karmozgás magasabb pulzust eredményez, így hatékonyabb az edzés. Aki hajlamos a térdfájásra, vagy nagy túlsúllyal küzd, annak érdemes nordic walking bottal, vagy akár egyszerű túrabottal nekivágni a mozgásnak, így tehermentesítheti a térdét, és a karját sem hagyja lazsálni. A kocogást választók mindenképp vásároljanak kifejezetten futásra szánt cipőt, érdemes az elején ennyi pénzt rászánni, mert sok bosszúságtól és sérüléstől kímélhetjük meg magunkat. A futás, kocogás után a nyújtás elengedhetetlen, erről ne feledkezzünk meg.
Ha szép az idő, remek családi program lehet a közös kerékpározás: pattanjon bringára a család minden tagja, és vágjunk neki egy kellemes biciklitúrának. Ez kényelmes, egyszerű és szórakoztató módja a sportolásnak. Vegyük célba a szomszéd települést, kerekezzünk el a közeli tóhoz, autó helyett tegyük meg biciklivel a nagyszülők házáig vezető utat. Ha pedig kellően hozzászoktunk a bringázáshoz, szervezzünk hosszabb túrákat nagyobb társasággal: kerüljük meg a Velencei-tavat, a Tisza-tavat, de 3-4 nap alatt a Balatont is körbetekerhetjük! „Bármilyen furcsán hangzik is, – mondja a szakértő – de a kerékpározás legfontosabb kelléke a védősisak! Lehet ezeréves kempingbiciklink, vagy akár a legmodernebb országúti bringánk, védősisak nélkül ne üljünk fel rá, és ugyanilyen fontos kiegészítő a láthatósági mellény, erről se feledkezzünk meg.”
Az alakformálásra helyeznénk a hangsúlyt, de nem találjuk motiválónak és emberközelinek a DVD-re végezhető tornagyakorlatokat? Keressünk lakóhelyünkön asszonytornát! Ha közösen tornázunk, sokkal keményebben dolgozunk majd a testünkért, nem lazsáljuk el a gyakorlatokat, motiválhatjuk egymást a barátnőkkel, torna előtt és után pedig még a csevegésre is lesz időnk. Szakértőnk azonban azt tanácsolja, hogy a csevegés során fogjuk vissza magunkat az étkezés és nassolás terén, kerüljük a beszélgetés mellé fogyasztott, közkedvelt, sok cukorral, sok tejjel készült kávés finomságokat! „És hogy még hatékonyabbá tegyük edzésünket, ha a helyszín nincs túl messze a lakóhelyünktől, menjünk gyalog, kocogva, esetleg biciklivel.” – tanácsolja a személyi edző.
Az úszás remekül átmozgatja a teljes testet, és bármilyen életkorban elkezdhető. Ha van uszoda a környéken, tájékozódjunk az árakról és a nyitva tartásról, aztán csobbanjunk a párunkkal vagy a barátnőnkkel közösen – és a gyerekeket se hagyjuk otthon! Kipróbálhatjuk az aquafitneszt is, a legtöbb uszodában szerveznek ilyen mozgást is, ahol csoportosan tornázhatunk a vízben.
Szeretünk táncolni, és még a párunkat is rá tudjuk venni? Irány a társastánc! Keressünk a közelben nekünk való táncórát, tánctanfolyamot, de az is jó megoldás, ha otthon, kettesben vesszük rá magunkat a gyakorlásra. Ha pedig nagyon bátrak vagyunk, megpróbálhatunk táncos összejövetel szervezésével egy hangulatos presszóban, esetleg a helyi művelődési házban – biztosan lesz rajtunk kívül érdeklődő!
Igazi csapatban sportolnánk? Érdeklődjünk, van-e lakóhelyünkön mondjuk kézilabda-, kosárlabda-, esetleg röplabdacsapat, amelyhez lehet csatlakozni! Az ilyen gárdák nem az olimpiai bajnoki címre hajtanak, sokkal inkább azt helyezik előtérbe, hogy a csapattagok közösen, jó hangulatban, egymást erősítve mozoghassanak, nem jellemző az élsportban előforduló rivalizálás, féltékenység és konkurenciaharc, szívesen fogadják és segítik az újakat. Ha nem találunk csapatot, de szívesen űznénk valamelyik sportágat, keressük fel az iskolai testnevelés tanárokat, és érdeklődjünk, nem lenne-e kedvük felnőtteknek edzést tartani és csapatot toborozni – 10-15 ember biztosan összejön, lehetnek akár nők és férfiak vegyesen!
Sosem késő elkezdeni!
Druskó Zsófia példája bizonyítja, hogy a testmozgást sosem késő elkezdeni, hiszen a rendszeres sportolás nem csak a testi, hanem a lelki egészség megőrzéséhez is hozzájárul. Zsófia a testmozgást iskolai tanulmányainak befejezése után egészen addig hanyagolta, míg gyermekei el nem kezdtek sportolni. „A gyerekek hétvégén mindig terepen futottak, én pedig csak álldogáltam és vártam, hogy végezzenek az edzéssel. Aztán kedvet kaptam a kocogáshoz, és belevágtam – az edzők pedig biztattak. Nem sokkal később már egy futóversenyen is részt vettem, az 1999-es Vivicittán, ami meghatározó élménynek bizonyult, utána is szorgalmasan róttam a kilométereket, de félmaratonnál nagyobb távokat nem vállaltam.” A sport által Zsófia igaz barátokra tett szert a Törökbálinti Hendikep szervezőinek körében. „Befogadtak a csapatba, és további mozgásra biztattak: az úszással és a bringázással is megismerkedtem. A futás mellett az úszást is rendszeresítettem az életemben, a csapat pedig egyre nagyobb teljesítményekre ösztönzött: 2008-ban lefutottam az első maratonomat is.” A törökbálinti anyuka sportéletének következő szintre emeléséhez azonban egy ismeretségből kialakuló barátság kellett. „Egy közelemben lakó lány futótársat keresett, hogy edzéseit ne egyedül kelljen teljesítenie. Kiderült, hogy ultrafutó, vagyis maratonnál hosszabb távú versenyeket teljesít. Rengeteget futottunk együtt síkon és terepen is egyaránt. Először azt gondoltam, hogy jó segítség lehetek a felkészülésében, de mellette én is folyamatosan fejlődtem, és hamar össze is barátkoztunk. Mindketten sorra gyűjtöttük és gyűjtjük a jobbnál jobb eredményeket, ő 2010-ben az év ultrafutója lett, én pedig már több 100 km körüli versenyt teljesítettem, és a Balatont is körbefutottam. Futóbarátnőm épp babát vár, de hamarosan ismét együtt koptatjuk majd az aszfaltot és az ösvényeket. A sport által barátokat szereztem és egy magasabb minőségű életre tettem szert, épp ezért ajánlom másoknak is, hogy szánjanak időt és energiát a mozgásra – 30 éves kor felett sem késő elkezdeni!”
Ha nincs szervezett torna
Tornáznánk, de úgy látjuk, nincs semmilyen lehetőség a környezetünkben? Szervezzük meg magunk! Érdeklődjünk ismerősi körünkben, van-e érdeklődés egy közös tornaóra iránt – szinte biztos, hogy pillanatok alatt össze tudunk szedni 10-15 hölgyet magunk köré, akik szívesen mozognának. Keressük fel gyerekek iskolájának testnevelés tanárnőjét, tartana-e nekünk hetente 1-2 este alakformáló tornát, illetve tudna-e segíteni, hogy használhassuk az iskola tornatermét. A közbenjárásával és segítségével bizonyára sikerrel járunk majd, és jöhetnek a közös tornázások. Időzíthetjük a tornát úgy, hogy míg a gyerekek az esti edzésen vannak, az anyukák várakozás helyett mozgással foglalják el magukat.
Ha van vállalkozó szellemű barátnőnk, aki jártas az alakformálásban, tarthatja ő is a tornát a csapatnak, sőt, tornaterem sem szükséges, ha csak néhányan vagyunk. Tartsuk mindig másnál a közös tornát, egy nagyobb nappaliban kényelmesen elférünk, a férjeket pedig addig küldjük el meccset nézni együtt valahová.
A cikk megjelent: Nők Lapja Egészség, 2012. március
Fotó: Pinterest
